By Orna Ben Dor
„Az idő rabszolgái a rabszolgák rabszolgái; csak Isten szolgái szabadok.”
(Rabbi Judah Halevi)
„8Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. 9Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. 10Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez.” (Mózes 3. könyve, 25. fejezet 8-10.)
Ebben az esszében a 49-50. életévvel foglalkozom egyrészt a zsidó nézőpontból, amely magában foglalja az ezoterikus módszert – a Kabbalát, és az antropozófiai nézőpontból, ahogyan azt Rudolf Steiner bemutatta. A kettő megegyezik abban, hogy a 49. életév az a kor, amelyben az ember új szabadságot nyerhet.
Vannak bizonyos életkori pontok, amelyeket Steiner úgy jelölt meg, mint olyanokat, amelyekben a múltból érkező sors véget ér, és a jövőbeli sors kezd felemelkedni; a 49. életév az a kor, amelyről Steiner határozottan állította: a múltnak vége.
Születésétől 49 éves koráig az ember olyan sorsot hordoz magában, amely már születése előtt elkezdődött. Ez a sors leginkább a gyermekkort befolyásolja, ebben az időszakban nagyon kevés lehetőség van a változásra.
Az ember egy bizonyos nemzetbe, egy adott családba születik, a társadalmi-gazdasági körülmények, a genetika, a neme, magas vagy alacsony, bizonyos hajlamokkal rendelkezik, másokkal pedig nem, legyenek azok szellemi vagy fizikai jellegűek, valamint bizonyos külső eseményekkel találkozik.
Mindezekben az esetekben az embernek nagyon kevés választási lehetősége van. Ezért kijelenthetjük, hogy az ember a múltjának „rabszolgája”.
A jubileumi rabszolgaság egy másik aspektusa a korlátozottságok teremtése, amelyek viszont neurológiai, pszichológiai, társadalmi és egyéb konfigurációkat hoznak létre az életünkben. Ez az oka annak, hogy a valóságról alkotott látásmódunkat ezek befolyásolják, és ezért nem átlátható.
Rabszolgái vagyunk a érzékeléseinknek, a szüleink által ránk hagyományozott akaratnak, a velünk szemben támasztott elvárásoknak, az előítéleteinknek, a tulajdonunknak, a szorongásainknak és a változástól való félelmünknek, a bűntudatunknak, az önképünknek, a magunkkal hozott tartalmaknak és az előző életekből hozott kötelezettségeinknek.
Steiner szerint kötelezettségeink egy része olyan megoldatlan kapcsolatokból ered, amelyeket olyan emberekkel szemben alakítottunk ki, akiknek ebben és az előző életekben ártottunk, szándékosan vagy tévedésből elkövetett rossz cselekedetekből, és mindezeket helyre kell hoznunk. Mindez a múltbeli karmánk, amellyel szemben nincs szabadságunk.
A Tóra „A hegyben” című szakasza Mózes harmadik könyvében az izraelita rabszolga felszabadításáról rendelkezik; hétévente egyszer lehetőséget kap, hogy megváltsa önmaga szabadságát, az ötvenedik évben pedig, 49 év rabszolgaság után fel kell felszabadítani a rabszolgát.
A Zohár[i] spirituális értelmezésben mutatja be a rabszolgaság jelentését. Rabszolgának nemcsak azt tekintik, aki formálisan szolga, hanem azt is, aki mindannyiunkban benne van. Mindannyian rabszolgái vagyunk a mechanikus, ismétlődő, megváltoztathatatlan folyamatoknak, amit „jubileumnak (évfordulónak)” neveznek – más szóval az emberek nem szabadok az életükben, és nem igazán képesek megváltoztatni a sorsukat.
Másrészt a zsidóságban a rabszolgaságnak van egy további jelentése is: vannak, akik jubileumi rabszolgák, de vannak mások, akik Isten rabszolgái, és őket is úgy hívják, hogy „fiúk”.
„Mert nekem Izrael fiai szolgák, az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Mózes harmadik könyve 25. fejezet, 55. vers).
Ha a rabszolgával kapcsolatos két fogalmat összekötjük az antropozófiai szellemtudománnyal, akkor a következőket mondhatjuk: életünk közepéig mindannyian rabszolgái vagyunk a felén érkező sorsunknak, mind belsőleg (testalkat, mentális struktúra, vágyak, személyes akarat, stb.), mind külsőleg (külső történések és emberek befolyásolják sorsunkat). Ebben a tekintetben jubileumi rabszolgáknak nevezhetjük magunkat. Az életünk közepétől (33-42 éves kortól és azon túl) lehetőségünk van változtatni rabszolga voltunkon. Ettől az életkortól kezdve választhatjuk azt, hogy Isten szolgái leszünk, azaz keressük igaz szellemi lényünket, és új szabadságra törekszünk életünkben.
A Zohár szerint az egész izraelita nemzetnek, más nemzetekkel ellentétben, megvan a lehetősége arra, hogy Isten szolgája legyen, és mint ilyen, megváltásra kerüljön, míg más nemzetek kötöttek a vágyaik, akaratuk és múltjuk által.
Steiner szerint manapság nem tekinthetjük az izraelita nemzetet a kiválasztott népnek, amely kizárólagosan rendelkezik a megváltásnak ezzel a lehetőséggel. Minden ember Isten kiválasztottja, és ha úgy dönt, hogy követi a spirituális utat, vallásra, fajra vagy nemre való tekintet nélkül, akkor szabaddá teheti önmagát.
49 éves kortól kezdve felnyílik a szemünk a sorsunkra, saját kezünkbe vesszük a gyeplőt, és ahogy a Zohárban írva van: „Mindenki visszatér arra a lépcsőfokra, amelyről a lelke lelóg” (szabad fordítás angolra, onnan magyarra).
A legtöbb ember ebben a korban érezni kezdi az élet végességét, nem csak a szubjektív megismerésen keresztül, és ennek következtében önvizsgálatba kezd.
A biográfiai munka lehetővé teszi, hogy az ember megvizsgálja eddigi életét, és rátaláljon a dolgok összefüggéseire, életének szálait összefüggő szövetté kapcsolja össze, és így új értelmezésekre adódik lehetőség. A szokványos pszichológiai értelmezés mellett az ember spirituális szinten is megfigyelheti életét, végezhet morális korrekciókat, és arra törekszik, hogy megértse élete és sorsa értelmét.
Arra vagyunk hivatottak, hogy megszabaduljunk azoktól a kötelékektől, amelyekhez a múltban kötöttük magunkat, vagy amelyekhez a külső körülmények kötöttek bennünket. Azokban az esetekben, amikor nem tudjuk megváltoztatni a valóságot, az értelmezésünket kell megváltoztatnunk azon keresztül, hogy jobban megértjük a teljességet. Ezt jelenti az, hogy jelentést találunk a visszatekintéssel. Visszatekinteni, és megtalálni a teljességet az életünk során létesülő töredékeken keresztül.
A teljességet nem kapjuk meg előre, azt életünk folyamának végén találhatjuk meg, ami lényünk és lényegünk kiteljesülése irányába bontakozik. Ezt jelenti az, hogy jelentést találunk a visszatekintéssel. Visszatekinteni, és megtalálni a teljességet az életünk során létesülő töredékeken keresztül.
A kötöttségekből való kiszabadulás 49 éves korban nem könnyű és nem garantált. Nem szabadulunk fel automatikusan. Ez a szabad akarattól függ. Csak akkor következik be, ha megfelelő tudatos szellemi munkát végzünk. Ellenkező esetben az ember továbbra is a múltbeli karma egy újabb mechanikus lépcsőjéhez lesz kötve, és „megjelölt” rabszolga lesz, ahogy a judaizmusban nevezik.
16De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad –, 17akkor fogj egy árt, és szúrd a fülén keresztül az ajtófélfába, azután legyen örökös rabszolgád. Ugyanígy járj el a rabszolganő esetében is! (Mózes 5. könyve 15.)
[i] A Zohár a zsidó misztikus gondolkodás a kabbala egyik ezoterikus irodalma. Könyvek csoportja, amely a Tóra (Mózes öt könyve) misztikus aspektusainak kommentárjait és szentírás-értelmezéseket, valamint misztikus, mitikus kozmogóniával és misztikus pszichológiával kapcsolatos anyagokat tartalmaz. A Zohár tartalmaz értekezéseket Isten természetéről, a világegyetem eredetéről és szerkezetéről, a lelkek természetéről, a megváltásról, az Ego és a Sötétség, valamint az „igazi én” és „Isten Fénye” kapcsolatáról.