“Állok az óvodai szoba közepén, a gyerekek nyüzsögnek körülöttem, valamit meg akarok mutatni nekik, én vagyok a vezér. A szemem sarkából meglátom Esthert, egy gyönyörű szép lányt. Angyalian szép, barna, selymes, hullámos a haja, érzéki szája ellentmond spirituális tartásának. Esther szeretettel és megértéssel néz rám, nem jön közelebb, tudja, hogy nincs nálam semmi érdekes a számára. A többi gyerek közül senki sem veszi őt észre, mindannyian felém közelednek. Szégyellem magam, tudom, hogy ő az igazi királynő, a szellem királynője, míg én csak az anyag királynője vagyok. Én vagyok a jelen, ő a jövő, ő az én törekvésem és vágyam. Esther nem gúnyolódik velem, nem érez féltékenységet vagy haragot, csak szeretettel és elfogadással néz rám, mintha azt mondaná: belülről ismerlek, még keresed a tömeg tetszését, mert szükséged van rá, én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Abban a pillanatban tudtam – Esther az én sorsom.” (Bat-El kora 5 év)  

 Mielőtt rátérnék az 5 éves kor lényegére, nézzük meg a gyermek fejlődésének általános menetét. A gyermek fejlődése, amely az anyaméhben kezdődik és az első hétéves ciklusban folytatódik, fentről lefelé halad, a fejtől kezdve a ritmikus rendszeren át a végtagokig.  Az első 3 évben a hangsúly az idegi- érzékszervi fejlődésen van, amelyek a fejhez és az érzékszervekhez kapcsolódnak. A gyermek negyedik életévétől kezdődően a ritmikus rendszerben is megindul a fejlődés, hétéves korban pedig az “alsó” rendszer, a végtagok kezdenek fejlődni.

• Első év – felegyenesedés     

• Második év- Nyelvi képességek elsajátítása     

• Harmadik év – Önálló gondolkodás (a gyermek ént mond magára)     

• Negyedik év – A tüdő fejlődése     

Ötödik év- A szív fejlődése     

• Hatodik év – Az anyagcsere-rendszer fejlődése     

• Hetedik év- A végtagok fejlődése  

Érdekes tény, hogy a gyermek fizikai fejlődése párhuzamosan halad az érzelmi és kognitív fejlődéssel, és az 5 éves kort a szív koraként jellemzik. A szív egy aktív mag, amely folyamatos érzékelőmozgást végez a középpont és periféria között. Ebben az életkorban a szív erőinek érésével a kognitív-érzelmi princípium, a képzelet és a fantázia ébred fel. A képzelet az inspiráció és a teljesség forrása. A tárgyak életre kelnek: egy bot karddá vagy egy boszorkány seprűjévé változik, és az elképzelt történet erősebb, mint a valóság. A gyermeknek megadatik a képesség, hogy saját kreatív belső tájából világokat teremtsen, ez az alkotás rendkívül erőteljes és hatásos élménye. A gyermek 5 éves korától kezdve egyre inkább tudatában van a testének és annak, hogy “én vagyok a testem”. Addig az időpontig nincs különösebb tudatosság a saját testével kapcsolatban, és a gyermek egyszerűséggel és összhangban él a testében. A képzelet ereje és a testi tudatosság felébredése új félelmeket szül: félelmet a boszorkányoktól, szörnyektől és más képzeletbeli teremtményektől, valamint kíváncsiságot és félelmet a halállal kapcsolatban.  

Az 5 éves kor lényege, hogy az ember életének teljes képét kibontja: 

Múlt (előző élet) 

Jelen (ez az élet) 

Jövő (a jövőbeli élet magja) 

Az ötéves kor mélyebb jelentésének megértése lehetővé teszi számunkra, hogy a kronologikus nézőpontból egy panorámaszerű nézőpontba kerüljünk, amelybe bele tudjuk foglalni múltbeli és jövőbeli karmáinkat. Ebben az életkorban találkozunk a múltból eredő, akaró és a jövőbe irányuló motiváló vágyódásunkkal (Wunsch, a szellem-én szintjén megjelenő akarat, a Steiner idézetekben kívánságnak fordították, itt most vágyódásként hivatkozunk rá).   

“Nos, az eddigi fejtegetéseimből már láthatják, hogy ami az akaratban él, mindaz nem teljességében alakul ki a születés és a halál közötti életben. Ha egy akarati elhatározást valósít meg az ember, mindig marad benne valami abból, ami nem merül ki a halálig tartó élet során; egyfajta maradék, ami tovább él az emberben, és ami éppen a halál által folytatódik minden egyes akarati elhatározásból és minden egyes akarati tettből. Erre a maradványra az egész élet folyamán, a gyermekkorban pedig különösen tekintettel kell lennünk.” 

Rudolf Steiner: ÁLTALÁNOS EMBERTAN (GA293) 4. előadás   Stuttgart, 1919. augusztus 25.

Az akarattól az különbözteti meg a vágyódást, hogy az akarat nyílt, míg a vágyódás rejtve van. A vágyódás a múltbeli lényünk rejtett vágya a változásra és a fejlődésre. Sok esetben ellentmondás van a nyílt akaratunk és a rejtett vágyakozásunk között. Az akarat főként földi, anyagi törekvésekhez kapcsolódik, míg a vágyódás spirituális elhívás. 

  “Bárki, aki a mai ember akarattermészetét vizsgálja, azt fogja mondani: “Ha ismerem az ember indítékait, akkor ismerem az embert.” De nem egészen! Mert amikor az emberben motívumok alakulnak ki, akkor valami halkan megszólal a mélyben, és ezt a szelíd alaphangot most nagyon-nagyon gondosan meg kell figyelni. (…) Valamire gondolok, ami halkan hallatszik az akarat impulzusa alatt, de ami mégis az akarat természetéhez tartozik. Van valami, ami mindig működik az akaratban, amikor indítékaink vannak; ez a kívánság. Most nem az erősen kifejlődött kívánságokra gondolok, amelyekből a vágyak kialakulnak, hanem a kívánságok egy alárendelt áramlatára, amely minden indítékunkat kíséri. Ezek mindig jelen vannak. Ezt a kívánságot különösen tisztán érzékeljük, amikor valamit véghezviszünk, ami az akaratunkban lévő indítékból fakad, majd átgondoljuk, és azt mondjuk magunknak: “amit akkor tettél, azt sokkal jobban is megtehetnéd”. 

Rudolf Steiner: ÁLTALÁNOS EMBERTAN (GA293) 4. előadás   Stuttgart, 1919. augusztus 25.

A fenti példában az 5 éves kislány egy másik lány (Esther) képében találkozott vágyaival. A karizmatikus vezető képmása, amely a múltból jött, szembetalálkozik saját jövőjével. Egész életében Esther, az isteni vezető archetípusát fogja keresni, sokféleképpen, édesanyjában, élettársaiban, spirituális utakon, hogy végül megtalálja a benne rejlő Esthert. Egy 5 éves gyermek életeseményei eszközként szolgálhatnak múltunk és jövőnk felismeréséhez. Először felismerjük a múltbeli létünkkel kapcsolatos mintákat és gesztusokat, majd feltárjuk a vágyódást.  Vágyaink beteljesítése mindig a régi feladását jelenti. Példánkban az a vágy, hogy “Estherré váljunk”, a karizmatikus vezető, az anyagi királynő alapmintájának feladását jelenti. 21 éves korig minden életkornak 2 tükröző életkora van; az 5 éves kor tükröződik a 37. és az 58. évben.

37 éves kor körül az 5 éves életeseményhez hasonló jellegű eseményre kerül sor. Ebben a múlttal kapcsolatos gesztustól, amely az 5 éves életeseményben jelen volt, a vágyódás felé való elmozdulást láthatjuk. Az 5 éves kor második tükrözési kora 58 év. Ez a kor az utolsó hétéves ciklushoz tartozik, amelynek biográfiai-karmikus logikája van. Ezt a hétéves ciklust szellemembernek nevezik. Az 5 éves életesemény fő témájának – ebben az esetben a rejtett szellemi vágyódásnak – be kell teljesednie. Innentől kezdve egy fejlődő lénynek a visszaadásnak kell szentelnie az életét. Ez a végső átalakulás a befogadástól a teljes adásig.  

Életrajzi esemény 

“Emlékszem a negyedik lánytestvérem születésére. Anyám egy széken ült, karjában tartva az újszülött babát. Senki más nem volt ott, csak én (5 évesen), az anyukám és a baba. Áhítattal közeledtem anyámhoz és a babához; néztem a “csodát”, nem mertem túl közel menni vagy megérinteni a babát. A szoba nagyon csendes volt, és a szentség különleges érzése volt benne. Megkérdeztem anyámat, hogy “mi a baba neve?”. “Sssh, a neve Neomi” – suttogta.” 

Biográfiai értelmezés 

Perla megtapasztalja az istenivel, a csodával szembeni áhítatot. Magától értetődően és azonnal eltölti a szentség érzete – de megdermed a tisztán megnyilatkozó szellemiség láttán. Az istenivel szembeni megdermedés visszatérő téma Perla életében, ez a múltjából érkező megnyilvánulás. A biográfiai-karmikus vizsgálódás során megjelent Perlának a szent helyen szolgáló ember képe, aki nem jogosult vagy nem hajlandó a szentséget megközelíteni. A “csak szemlélés” gesztusa sok éven át része volt Perla életének, és meggátolta őt abban, hogy a spiritualitást felfedezze, mély szellemi elhivatottsága ellenére. Ebben az életében Perla vállalta a “korrekciót”, és félelmei ellenére elkötelezte magát a biográfia és a szellemtudomány tanítása mellett. 

Életrajzi esemény 

“5 és fél éves voltam; az unokatestvéreimmel, a nagynénémmel és a nagybátyámmal a Sínai-sivatagba utaztunk körülbelül egy hétre. Nuweibában volt egy nagy koncert, és mindannyian oda tartottunk. Rengeteg ember volt körülöttünk, én betakartam magam egy takaróval, és talán el is aludtam. Emlékszem, hogy az emberek elhaladtak a fejem fölött, és időnként átléptek rajtam, minden zsúfoltnak tűnt és kényelmetlenül éreztem magam.”   

Biográfiai értelmezés 

Az 5 éves életeseménynél éreztem, hogy a jövőm a magasabb lét. A körülöttem lévő emberek zsúfoltsága és eksztázisa taszított. Nem kapcsolódtam a földi, zsúfolt, közönséges eseményhez, amiben az “én” hiányát tapasztaltam meg. Felháborított az “én”-nek  ez a hiánya. Az az esemény, hogy a takaró alá bújtam, azt a vágyamat jelképezi, hogy elzárkózzak a földi tapasztalatoktól és emberektől – ez a múltbeli karmám. Erről eszembe jut egy feladat, amit a képzési évem végén kaptam, hogy meseként mondjam el az élettörténetemet. A feladatban úgy írtam le magam, mint egy lényt, aki piros szirom-ruháját (a spirituális ruhát) egy egyszerű ruha alá rejti. Most már tudom, hogy a rejtőzködésre való hajlamom a magasabb, fejlettebb lényemmel való túlzott azonosulásomból ered. Amíg úgy azonosulok vele, mintha “az enyém” lenne, addig arroganciaként élem meg, ami megijeszt, és arra késztet, hogy elrejtsem. Néhány éve, a jövőbeli karmám részeként, már nem azonosulok vele. Megértem, hogy minden tulajdonságomat, amivel rendelkezem, az Istenek adták nekem, hogy beteljesítsem földi küldetésemet. Nincs szükségem arra, hogy szerény legyek és elrejtsem a spiritualitásomat.  

“Állok az óvodai szoba közepén, a gyerekek nyüzsögnek körülöttem, valamit meg akarok mutatni nekik, én vagyok a vezér. A szemem sarkából meglátom Esthert, egy gyönyörű szép lányt. Angyalian szép, barna, selymes, hullámos a haja, érzéki szája ellentmond spirituális tartásának. Esther szeretettel és megértéssel néz rám, nem jön közelebb, tudja, hogy nincs nálam semmi érdekes a számára. A többi gyerek közül senki sem veszi őt észre, mindannyian felém közelednek. Szégyellem magam, tudom, hogy ő az igazi királynő, a szellem királynője, míg én csak az anyag királynője vagyok. Én vagyok a jelen, ő a jövő, ő az én törekvésem és vágyam. Esther nem gúnyolódik velem, nem érez féltékenységet vagy haragot, csak szeretettel és elfogadással néz rám, mintha azt mondaná: belülről ismerlek, még keresed a tömeg tetszését, mert szükséged van rá, én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Abban a pillanatban tudtam – Esther az én sorsom.” (Bat-El kora 5 év)  

 

 Mielőtt rátérnék az 5 éves kor lényegére, nézzük meg a gyermek fejlődésének általános menetét. A gyermek fejlődése, amely az anyaméhben kezdődik és az első hétéves ciklusban folytatódik, fentről lefelé halad, a fejtől kezdve a ritmikus rendszeren át a végtagokig.  Az első 3 évben a hangsúly az idegi- érzékszervi fejlődésen van, amelyek a fejhez és az érzékszervekhez kapcsolódnak. A gyermek negyedik életévétől kezdődően a ritmikus rendszerben is megindul a fejlődés, hétéves korban pedig az “alsó” rendszer, a végtagok kezdenek fejlődni.

      

  • Első év – felegyenesedés     
  • Második év- Nyelvi képességek elsajátítása     
  • Harmadik év – Önálló gondolkodás (a gyermek ént mond magára)     
  • Negyedik év – A tüdő fejlődése     
  • Ötödik év- A szív fejlődése
  • Hatodik év – Az anyagcsere-rendszer fejlődése     
  • Hetedik év- A végtagok fejlődése  

 

Érdekes tény, hogy a gyermek fizikai fejlődése párhuzamosan halad az érzelmi és kognitív fejlődéssel, és az 5 éves kort a szív koraként jellemzik. A szív egy aktív mag, amely folyamatos érzékelőmozgást végez a középpont és periféria között. Ebben az életkorban a szív erőinek érésével a kognitív-érzelmi princípium, a képzelet és a fantázia ébred fel. A képzelet az inspiráció és a teljesség forrása. A tárgyak életre kelnek: egy bot karddá vagy egy boszorkány seprűjévé változik, és az elképzelt történet erősebb, mint a valóság. A gyermeknek megadatik a képesség, hogy saját kreatív belső tájából világokat teremtsen, ez az alkotás rendkívül erőteljes és hatásos élménye. A gyermek 5 éves korától kezdve egyre inkább tudatában van a testének és annak, hogy “én vagyok a testem”. Addig az időpontig nincs különösebb tudatosság a saját testével kapcsolatban, és a gyermek egyszerűséggel és összhangban él a testében. A képzelet ereje és a testi tudatosság felébredése új félelmeket szül: félelmet a boszorkányoktól, szörnyektől és más képzeletbeli teremtményektől, valamint kíváncsiságot és félelmet a halállal kapcsolatban.  

Az 5 éves kor lényege, hogy az ember életének teljes képét kibontja: 

Múlt (előző élet) 

Jelen (ez az élet) 

Jövő (a jövőbeli élet magja) 

 

Az ötéves kor mélyebb jelentésének megértése lehetővé teszi számunkra, hogy a kronologikus nézőpontból egy panorámaszerű nézőpontba kerüljünk, amelybe bele tudjuk foglalni múltbeli és jövőbeli karmáinkat. Ebben az életkorban találkozunk a múltból eredő, akaró és a jövőbe irányuló motiváló vágyódásunkkal (Wunsch, a szellem-én szintjén megjelenő akarat, a Steiner idézetekben kívánságnak fordították, itt most vágyódásként hivatkozunk rá).   

 

“Nos, az eddigi fejtegetéseimből már láthatják, hogy ami az akaratban él, mindaz nem teljességében alakul ki a születés és a halál közötti életben. Ha egy akarati elhatározást valósít meg az ember, mindig marad benne valami abból, ami nem merül ki a halálig tartó élet során; egyfajta maradék, ami tovább él az emberben, és ami éppen a halál által folytatódik minden egyes akarati elhatározásból és minden egyes akarati tettből. Erre a maradványra az egész élet folyamán, a gyermekkorban pedig különösen tekintettel kell lennünk.” 

Rudolf Steiner: ÁLTALÁNOS EMBERTAN (GA293) 4. előadás   Stuttgart, 1919. augusztus 25.

 

Az akarattól az különbözteti meg a vágyódást, hogy az akarat nyílt, míg a vágyódás rejtve van. A vágyódás a múltbeli lényünk rejtett vágya a változásra és a fejlődésre. Sok esetben ellentmondás van a nyílt akaratunk és a rejtett vágyakozásunk között. Az akarat főként földi, anyagi törekvésekhez kapcsolódik, míg a vágyódás spirituális elhívás. 

 

  “Bárki, aki a mai ember akarattermészetét vizsgálja, azt fogja mondani: “Ha ismerem az ember indítékait, akkor ismerem az embert.” De nem egészen! Mert amikor az emberben motívumok alakulnak ki, akkor valami halkan megszólal a mélyben, és ezt a szelíd alaphangot most nagyon-nagyon gondosan meg kell figyelni. (…) Valamire gondolok, ami halkan hallatszik az akarat impulzusa alatt, de ami mégis az akarat természetéhez tartozik. Van valami, ami mindig működik az akaratban, amikor indítékaink vannak; ez a kívánság. Most nem az erősen kifejlődött kívánságokra gondolok, amelyekből a vágyak kialakulnak, hanem a kívánságok egy alárendelt áramlatára, amely minden indítékunkat kíséri. Ezek mindig jelen vannak. Ezt a kívánságot különösen tisztán érzékeljük, amikor valamit véghezviszünk, ami az akaratunkban lévő indítékból fakad, majd átgondoljuk, és azt mondjuk magunknak: “amit akkor tettél, azt sokkal jobban is megtehetnéd”. 

Rudolf Steiner: ÁLTALÁNOS EMBERTAN (GA293) 4. előadás   Stuttgart, 1919. augusztus 25.

 

A fenti példában az 5 éves kislány egy másik lány (Esther) képében találkozott vágyaival. A karizmatikus vezető képmása, amely a múltból jött, szembetalálkozik saját jövőjével. Egész életében Esther, az isteni vezető archetípusát fogja keresni, sokféleképpen, édesanyjában, élettársaiban, spirituális utakon, hogy végül megtalálja a benne rejlő Esthert. Egy 5 éves gyermek életeseményei eszközként szolgálhatnak múltunk és jövőnk felismeréséhez. Először felismerjük a múltbeli létünkkel kapcsolatos mintákat és gesztusokat, majd feltárjuk a vágyódást.  Vágyaink beteljesítése mindig a régi feladását jelenti. Példánkban az a vágy, hogy “Estherré váljunk”, a karizmatikus vezető, az anyagi királynő alapmintájának feladását jelenti. 21 éves korig minden életkornak 2 tükröző életkora van; az 5 éves kor tükröződik a 37. és az 58. évben.

37 éves kor körül az 5 éves életeseményhez hasonló jellegű eseményre kerül sor. Ebben a múlttal kapcsolatos gesztustól, amely az 5 éves életeseményben jelen volt, a vágyódás felé való elmozdulást láthatjuk. Az 5 éves kor második tükrözési kora 58 év. Ez a kor az utolsó hétéves ciklushoz tartozik, amelynek biográfiai-karmikus logikája van. Ezt a hétéves ciklust szellemembernek nevezik. Az 5 éves életesemény fő témájának – ebben az esetben a rejtett szellemi vágyódásnak – be kell teljesednie. Innentől kezdve egy fejlődő lénynek a visszaadásnak kell szentelnie az életét. Ez a végső átalakulás a befogadástól a teljes adásig.  

Életrajzi esemény 

“Emlékszem a negyedik lánytestvérem születésére. Anyám egy széken ült, karjában tartva az újszülött babát. Senki más nem volt ott, csak én (5 évesen), az anyukám és a baba. Áhítattal közeledtem anyámhoz és a babához; néztem a “csodát”, nem mertem túl közel menni vagy megérinteni a babát. A szoba nagyon csendes volt, és a szentség különleges érzése volt benne. Megkérdeztem anyámat, hogy “mi a baba neve?”. “Sssh, a neve Neomi” – suttogta.” 

Biográfiai értelmezés 

Perla megtapasztalja az istenivel, a csodával szembeni áhítatot. Magától értetődően és azonnal eltölti a szentség érzete – de megdermed a tisztán megnyilatkozó szellemiség láttán. Az istenivel szembeni megdermedés visszatérő téma Perla életében, ez a múltjából érkező megnyilvánulás. A biográfiai-karmikus vizsgálódás során megjelent Perlának a szent helyen szolgáló ember képe, aki nem jogosult vagy nem hajlandó a szentséget megközelíteni. A “csak szemlélés” gesztusa sok éven át része volt Perla életének, és meggátolta őt abban, hogy a spiritualitást felfedezze, mély szellemi elhivatottsága ellenére. Ebben az életében Perla vállalta a “korrekciót”, és félelmei ellenére elkötelezte magát a biográfia és a szellemtudomány tanítása mellett. 

Életrajzi esemény 

“5 és fél éves voltam; az unokatestvéreimmel, a nagynénémmel és a nagybátyámmal a Sínai-sivatagba utaztunk körülbelül egy hétre. Nuweibában volt egy nagy koncert, és mindannyian oda tartottunk. Rengeteg ember volt körülöttünk, én betakartam magam egy takaróval, és talán el is aludtam. Emlékszem, hogy az emberek elhaladtak a fejem fölött, és időnként átléptek rajtam, minden zsúfoltnak tűnt és kényelmetlenül éreztem magam.”   

Biográfiai értelmezés 

Az 5 éves életeseménynél éreztem, hogy a jövőm a magasabb lét. A körülöttem lévő emberek zsúfoltsága és eksztázisa taszított. Nem kapcsolódtam a földi, zsúfolt, közönséges eseményhez, amiben az “én” hiányát tapasztaltam meg. Felháborított az “én”-nek  ez a hiánya. Az az esemény, hogy a takaró alá bújtam, azt a vágyamat jelképezi, hogy elzárkózzak a földi tapasztalatoktól és emberektől – ez a múltbeli karmám. Erről eszembe jut egy feladat, amit a képzési évem végén kaptam, hogy meseként mondjam el az élettörténetemet. A feladatban úgy írtam le magam, mint egy lényt, aki piros szirom-ruháját (a spirituális ruhát) egy egyszerű ruha alá rejti. Most már tudom, hogy a rejtőzködésre való hajlamom a magasabb, fejlettebb lényemmel való túlzott azonosulásomból ered. Amíg úgy azonosulok vele, mintha “az enyém” lenne, addig arroganciaként élem meg, ami megijeszt, és arra késztet, hogy elrejtsem. Néhány éve, a jövőbeli karmám részeként, már nem azonosulok vele. Megértem, hogy minden tulajdonságomat, amivel rendelkezem, az Istenek adták nekem, hogy beteljesítsem földi küldetésemet. Nincs szükségem arra, hogy szerény legyek és elrejtsem a spiritualitásomat.  



print